FTN 2006

FÉNYECSET TERMÉSZETFOTÓS NAPOK

2006. november 24-26.

A megszállottságnak számtalan megnyilvánulási formája létezik. Egy bizonyos embertípusra ez különösen jellemző. Némelyik nem átall még sötétben felkelni azért, hogy tetten érje a nap ébredésének különleges színvilágában átváltozó tájat. Egy másik több kilós objektívvel felfegyverzett kamerával igyekszik beleolvadni a természetbe, hogy minél közelebbről láthassa keresőjén keresztül a vadakat. Van olyan, amelyik több napon keresztül képes bonyolult leseket építeni a legkülönbözőbb helyeken, hogy az ember közelségére érzékeny madarakhoz minél közelebb lehessen, aztán hosszú órákon, napokon keresztül visel el minden kényelmetlenséget csak azért, hogy a közelükben is maradhasson. Tudni olyanról, aki órákon keresztül hasalt a hóban egy fogolycsapat közelében. Némelyek meg arra vetemednek, hogy a legbonyolultabb állvány- és világítószerkezeteket cipeljék hegyoldalakon, mocsarakban vagy napszítta réteken csak azért, hogy néha órákig tartó küszködéssel elkészíthessenek egy képet egy virágról. Aztán egy másik meg nyakig képes beleállni a szittyósba, hogy a kígyót-békát vízszintből fényképezhesse. Sorolhatnánk, de sosem érnénk a végére, ha a természetfotós leleményességének, megszállottságának különféle jellemző eseteinek a végére akarnánk járni.

A természetfotózást lehet öncélú tevékenységnek nevezni, és ebből következően a természetfotóst önzőnek. Talán így is van, hisz a kép elkészültéig eltelő hosszú idő alatt a természetfotóst csak a saját érdeke hajtja, megcsinálni a képet! Mozgatórugója a megismerési vágy, a vadászszenvedély és az alkotói késztetés. De abban a csodálatos pillanatban, amikor az előre megálmodott, vagy váratlanul elé kerülő, megismételhetetlen látványt az expozíció varázslatával időtlenné változtatta, a természetfotós már arra gondol: ezt mindenkinek látnia kell! A természetben készült képek azért annyira népszerűek sokak számára, mert ez a néhány megszállott láthatóvá teszi azok számára is a csodát, akik nem hajlandók azokra az őrültségekre, amikre ők egy jó képért bármikor. És amíg lesznek a természetet bemutató fotókiállítások, publikációs lehetőségek, addig a természetfotó nemcsak esztétikai, hanem dokumentációs és ismeretterjesztő szerepet is betölt az emberi kultúrában. A természet és a természetfotós szimbiózisban él egymással. Amíg van természet, lesz, aki fényképezze is. És addig a természetfotósok azon is fognak munkálkodni, hogy képeiken keresztül hívják fel az emberek figyelmét arra, hogy a természet a legfontosabb kincsünk e Földön.

A Fényecset Fotóklub, immár második alkalommal ennek a szellemiségnek a jegyében, hagyományteremtő szándékkal kívánja megrendezni a Természetfotós Napokat. Egybe gyűjteni erre a pár napra a megszállottakat és munkáikat. És közénk hívni azokat, akik a végeredményre kíváncsiak. A természet szeretete mindannyinkban közös, lényegtelen, hogy a kamera mögött állunk-e, vagy csak a képre csodálkozunk rá. Alkotó nincs közönség nélkül. A különböző hazai természetfotós csoportosulások szakmai találkozója mellett a rendezők számára legalább ennyire fontos a kívülállók körünkbe hívása is, hogy ne csak a képeinket, bennünket is megismerhessenek. Ne csak az egyetemes természetet, hanem a bennünk lakozót is felfedezhessék.